Beszámoló
1998. augusztus 20.
Csütörtök
Rég várt pillanat érkezett el reggel a Dózsa
György úton, miután Csizmadia Tamás végre
belevágja fejszéjét a Nagy Fába, és
a rendezõség megnyitja az ország mindeddig leghosszabb
amatõr… de ezt már mindenki tudja. Szóval örül
mindenki - még, egyelõre -, és hamarost rajtkockákba
állnak a gépek a némiképp hûvös
reggelen (hajnalon?-a szerk.). Bizakodva és jókedvûen
tekint az eljövendõ megpróbáltatások elé
az a huszonöt autó (a nagyon kemény mag), amelyek -
miként itt most bebizonyosodott - akár a világ végére
is elmennének egy jó kiadós verseny kedvéért.
És bár mi megpróbálunk mindenkit elkedvetleníteni,
mondván nyerni jöttünk, és most nem hagyjuk magunkat,
ez szemmel láthatólag senkit sem rettent el igazán.
Az elsõ (A) etap Tréfáskedvû Daka&Dakáné
mûve, akik vállalván a legnehezebbet, elvezetnek bennünket
Budapestrõl Gyöngyösre egy nyolcfogásos tálalással.
Meg kell vallani, roppant korrekt itinert hoztak össze, a szögek
kiválóan beválnak, nagy a szöveges balra-jobbra-egyenesen
itiner, mindössze a térképpel van némi gubanc
(Király Tamáséknak épp jókor segítünk),
de azért mindenki végig tud rajta keverni, hiba nélkül,
habár megfejteniük az Istenért sem sikerül. Ebéd:
kitûnõ bableves a Bableves (-gulyás???) csárdában,
bár ránk jellemzõ, hogy miután lökött
navigátorunk elfelejtette jelölni az itinerben az ebédet,
egy kanyar-ral elõtte állunk meg, hogy gyorsan harapjunk
valamit, hisz úgyis idõben vagyunk még. De azért
még a bableves (gulyás?) is jólesik.
A Lányok, (Csehék) defektet kaptak, amit idõbeíróban
megjavítanak, így nyargalhatnak is tovább Gyöngyös
felé, a mezõnnyel együtt. Sajnos Baki Zoli ebéd
után nyugágyak helyett a menetlevelet hozza. Még vissza
van öt-, hat-, hét-, és nyolcszög, de mindenki
végigautózza, és befut a Spar-parkolóba, ha
némi késéssel is. Útközben a Duna TV csoportja
forgatott egy-két helyszínen. Kíváncsi vagyok,
mint kívülállók elég flúgosnak
ítélik-e a társaságot?
Röpke pihenõ elteltével indul a csapat, és útra
kel, tovább, Eger irányába, egy Bakonyi-Csizmadia
koprodukciós (B) etappal, ami nem kevésbé korrektre
sikerült, mint az elõzõ. A végére egy
jó kis vaktérképes kavarás jut, de jó,
és az idõbe is belefér. A Lányokat etap közben
Salgótarján irányába láttuk eltûnni,
gondoltuk, hogy elrontottak valamit, vagy ismerik a Tarjáni Godó-cukrászda
kiváló csoki fagyiját. De mint késõbb
kiderült, a kipufogójuk is eltört, így aztán
(mint a menõknél) komplett autót cserélnek,
a Renault-4-bõl 5 lett, és ezzel folytatták a versenyt,
idõre a célba érve. De ki vezette akkor a régi
autót?
Sirokon nagyon König helyen volt V.M. évszáma, Grünfelderékkel
háromszor autózunk végig az utcán, eredmény
nélkül. Etap után szlalom Bélapátfalván,
amit csak üggyel-bajjal lehet megtalálni, de azért sikerül.
Aztán a szállás elfoglalása volt csak vissza,
egy meglehetõsen fárasztó nap után.
Péntek
Reggel van eredmény: másodikak vagyunk, Csehék után.
Elég rossz a betû-találati arányunk, de még
épp elég van vissza, behozni a hátrányt. Most
egy játékos etap következik, a legénységet
sorsolják! Mellém Nedeczky Gábor érkezik, aki
végignavigálja rendesen a távot. Viszont a fiúk
helyett két lányt kapok utasnak, Kata és Ani jön,
akik nagyon figyelnek, s meglepetésemre hamarabb veszik észre
a STOP-ot, mint én. Tamás Zima László autójába
ül. Csodálkozik, mert a pilóta nem nézi az itinert
útközben, így nem kell az ároktól tartani.
Csaba Rácz Zoltánhoz csatlakozik. Jobban is megy nekik a
feladatmegoldás, noha szegény Ani még a kerítésen
is átmászik az évszámért. Viktor Hoffmann
Róbert mögé kerül, negyediknek a három személyes
Trabantba. Késõbb jót derülünk, hogy hova
tehette a lábát? A Pintér-Pinkert-féle mozgó
betûket is sikerül észrevenni.
Az autózás után szlalomverseny csónakkal. Legszebben
Leventéék eveztek, ugyancsak óriási tapsot
kapott a két borulós: a Cseh-Suba és Deák-Pálfi
páros is.
Délután irány Miskolc. Nagyon kell igyekezni, hogy pontokat hozzunk a Lányokon. Sajnos már rögtön az elején idõt veszítünk, mivelhogy nem sikerült felfogni, hogy a buszmegállóban a busznak meg kellene állnia. A feladatoknál van még némi kavarás, nem mindenhol egyértelmû, hogy mi látszik, el is hagyunk párat, de azért jól megy. Amúgy csodás helyeken vezet a szakasz, a rókavadászatnál akár gyönyörködni is lehetne a tájban, de egy kiáltás: "a rókákat figyeld!!!", újra a bozótba irányítja a tekinteteket. Az ügyinél jólesik a rövid pihenõ, a többiekkel még a problémás dolgokat is megvitatjuk, aztán irány tovább, a sínlyukasztó-(Csizmadia), csavarsajtoló-(Pinkert) gépet és társait keressük. Szép a hely, jó a levegõ, csak sietnünk kell, mert lassacskán ránk esteledik. Ezt a STOP-táblásdit amúgy sem értjük, hát mit foglalkozunk vele?? - nem igaz? Hajtunk, ahogy kell, a diósgyõri várnál látjuk, hogy Csehék lazán elhúznak a feladat mellett. Mi Zsókékkal vagy negyedórát várunk, mert az utasok elrohantak valamerre. Aranyos, de némiképp ijesztõ környék következik Miskolc külvárosában, azért túljutunk rajta. Pinkerték térképeznek egy elágazásnál, mondja, nem vigyorgunk majd, ha három perc múlva itt kötünk ki. Mi nem térünk vissza, de hamarosan õk is ott jönnek mögöttünk. Következhet a FA. Piszok jó ötlet, nagyon tetszett, csak kár, hogy már sötét volt, no és mindenkinek elege az etapból. A végét el is hagyjuk, mert valahol nem sikerült tökéletesre a leszüretelt itiner, hát irány a célba. STOP-táblákkal mi legyen? - írjuk be mind, a többiek is úgy tettek. Sajnos ezzel is a Lányok jártak jobban, mert õk végigmentek a szakaszon, találtak is még STOP-ot, hát megint kevesebb hibájuk lesz belõle. Mindenki késik, dühöng a skanzen utáni huszadik századi STOP-táblák miatt, de sebaj, indulhat, este fél tizenegykor, az éjszakai etap. Kis elõny azoknak, akik még vacsoráznak, õk nagyon figyelnek, milyen CITY menüt kérünk, s így idõben elõnyük van, de mivel nehéz az etap, bízunk magunkban. Útközben Ráczék állítanak meg, hogy hol járunk, (illetve õk hol járnak?), megelégedéssel konstatáljuk, hogy a mezõny még mindig Miskolc belvárosában jár. Mi egyszer tévedünk el: elhisszük az itinert, keressük a megállni tilos táblát, de azt Miskolcon belül (8 km) nem találunk. Jó érzéssel fejezzük be, Zsókék jönnek még be utánunk idõre, végül hajnali 3-kor érünk haza, a szakadó esõben.
Szombat
Délelõtt Eger vár ránk: egy Pintér2-féle
E-tap. Kémiából jók vagyunk, Csaba logikából
kiváló. Elsõnek indulunk, elsõnek érkezünk,
szép városnézõ túrát teszünk,
kiolvassuk az OMV reklámújságját az utolsó
betûig. Nem gondoltuk, hogy minden ügyvéd egy utcában
lakik. Befutnak Zsókék is, de a többiek háromnegyed
órás késéssel jönnek csak. Délután
irány a Szalajka-völgy. Az erdei kisvasút végén
állunk, ott lessük a fel-, majd eltûnõ betûket.
Mögöttünk Csizmadia, Pinkert kuncogását halljuk:
"ezt sem vették észre, ezt sem"… Lefelé
sétálva a völgy nevezetességeit kell felkeresni.
Majd egy térképszerkesztés van (csak Pinkerték
oldották meg jól) és távirányítós
autós szlalomverseny lenne, de elfogy az elem. Vacsora idõsebb
Daka-féle bográcsban fõtt gulyás-party, s mivel
elég késõ is van, farkasétvággyal esünk
a finom falatoknak. Zene nincs, a diszkófényt Fischer Gábor
akkumulátorja biztosítja.
Vasárnap
Reggel friss eredmények. Az éjszakának és Egernek
köszönhetõen élen vagyunk, kétszáz
ponttal vezetünk Szarvasék elõtt. Nem sok, de talán
tartható. Utolsó (F)etap: irány Ózd. Csak Szarvasékra
figyelünk, a szlalom után együtt autózunk. Csaba
egy fehér papírt lát az árokban, várjuk,
hogy Szarvasék látótávolon kívül
kerüljenek: valóban, egy T-betû. Húsz pont, örülünk,
de a kanyar után a Suzuki jön vissza. Érdekes, hogy
a Pap x Kaló x Barta x
Fürjes feladatnál mindenki rohan a temetõbe. Dühöngünk,
mert sír van egy domboldalnyi. Ennyit nem lehet átnézni.
Szarvasék is feladják. Utolsó pillanatban vesszük
észre az emlék-táblát a bokrok takarásában.
Fischer Gáborék figyelik Csabát, ahogy beszáll:
"Látod, így tud betekeredni."-fejtik meg a titkot.
Csak két feladat marad el, de vajon mi van a betûkkel? Az
eredményhirdetésen kiderül, hogy Zsókék
a befutók, 94 ponttal vernek! Mi a második helyre csúszunk,
de meg is érdemeljük, mert egy etapot sem sikerült nyerni.
Csehék remek hajrával harmadikok, Szarvasék végül
negyedik helyen végeznek. Grünfelderéknek be kell érni
az ötödik hellyel. Pinkert Laci fiatalokkal is jó, hatodik
helyükkel vezetik a közép-mezõnyt, míg a
Majoros Krisztina-Keresztes József páros eddigi legjobb eredményével
hetedik. Király Tamásék újra nyolcadikok, Vargáék
beérik a kilencedik hellyel. Strengék megint pontot szereznek,
és nyomulnak. Ügyességiben Kiss Attila nyeri az A kategóriát,
alig-alig elõzve Vargáékat. Hofi Trabantja végez
a harmadik helyen. B-ben Zima László az elsõ, Deák
Gergely éppencsak Fischer Gábor elõtt van. A három
autós C-ben Kovácsi Zsolt Skodája jobb, mint a széria
Zsigulik, Pinkert László és Detvay István autói.
Nagyautóban újra Hefter József az élen, utána
Neczpál Gábor, Jámbor Zoltán a sorrend. Összegezve:
szenzációs négy napot töltöttünk együtt,
megfáradva, de elégedetten indultunk haza. Összesen
1510 percet versenyeztünk, több mint 25 órát. Elvileg
csak 523 km lett volna a táv. 1344 itinerkockát küzdöttünk
le. A 348 feladatból 16-ot nem találtunk meg. Csak 33 kereszt
és 27 telefonfülke volt, ezeket leolvastuk. A verseny során
182 betût nem vettünk észre, vajon hány lehetett
kitéve? Úgy érzem, versenyzõ, rendezõ
egyaránt szívesen emlékezik vissza az elmúlt
napokra. Reményeink szerint összébb rázódott
a társaság, legközelebb már jó ismerõsként,
barátok-ként intünk egymásnak. S ez a lényeg.
Sebestyén György - Sebestyén Tamás