Beszámoló
1998. szeptember 12.
100 %-kal nõ a pécsi autók
száma: újra itt vannak Czinegéék.
44 autó próbálkozik a nehéz feladattal: teljesíteni
egy Pinkert®-féle rallyet.
Gyuri bíztat az elején, végre
egy olyan verseny, amikor nemcsak a sofõrök (ha troli vezeték
alatt autózunk, rossz az irány), a navigátorok (lásd
lenti itinerek) feje fog lilulni, de az utasoké is, õk az
orosz ABC betûit azonosíthatják. Mivel a fiúk
már nem tanultak oroszt, fogalmakat vezetünk be: kerek E, kemény
(), lágy, szögletes
U bigyóval (), róka
farkával elõre ().
Veráék ezen a versenyen ANYA-LÁNYA párost alkotva
indulnak. Körbekínáljuk a pogácsánkat
és gyerünk! Sajátos logikával rakjuk össze
az itinert, így a 4. ábránál még keresztezzük
az Andrássy utat, de utána nem stimmel. Végül
egy óra elteltével eredünk a mezõny után.
De újabb akadályok tornyosulnak. Lomtalanító
autók állják el az utcákat. Perceket várunk,
tolatunk, háztömböket kerülünk, tájékozódunk.
Elképzelhetõ a hangulatunk, mikor az Urak és Hölgyek
között keressük a folytatást. Nehezen találjuk
meg a postaládát, mert a pesti bérház alagsorában
az óvóhelyet keresztezték az útvesztõvel.
Vera próbál vigasztalni, nem sok sikerrel. A belvárosi
járókelõk bambán figyelnek: bolondok ugrálnak
ki az autóból, jegyet vesznek a parkolóóránál,
majd elszáguldanak. Nagyon tetszik az Arany János utcai elágazás,
itt vagy nem stimmel az itiner, vagy trolivezeték van a fejünk
felett. Végül csak kitalálunk a belvárosi forgatagból:
észreveszem a Bank utcát, megoldódik a Pinkert-rejtély!
23 percet késünk, nincs jó kedvünk. De sokat nem
kesereghetünk, mert gyors (?) szlalom után indulunk tovább.
Új fogalmakat tanulunk, az analóg fél-itinert, és
a hiányos-váltogatós-vonalas itinert. Az Apostol utcában
nem találjuk a három felkiáltójeles elágazást.
Mások sem, ezért a kerület több csomópontján
van kupaktanács. Próbálkozunk a Margit utca felé
(átmegyünk a Margit hídon), a Rómer Flóris
utca felé (a Moszkva téren kötünk ki), végül
Czinegéék segítenek. A "Pinkert utcájába"
kétszer kellett nekiindulni, hogy beférjünk, de végül
is ott volt. A szélesebb autók mit csináltak a visszapillantójukkal?
A Törökvész utcában eltolódik a feladat,
és utcánként van fõútvonal tábla.
Mi lehet a hibás? Az itiner, a feladat vagy a navigátor?
Az egyik elágazásnál Bakonyiék, a másiknál
Czinegéék állnak.
Megint próbálkozunk több variációval,
már Zsókék is utolértek. De csak összejön.
A szakasz végére elfogy az ábra, ám feladat
van még, mert egy itinerkunkort kihagytunk. Az E pontban Hefterék
is az ÁE-t keresik, bár õk felülrõl érkeztek
az elágazáshoz, mi alulról. Kölcsönösen
megnyugtatjuk egymást, hogy nincs, s úgy döntünk,
hogy barna, meg sárga. Mert az újabb itinerábrákat
az üveg matricája alá rejtették. Szegény
Grünfelderék elrakták az üvegeket, így csak
a célban tudják értelmezni a barna kaóla és
sárga kaóla fogalmát. Délután aknázó
molyok lepik el a Dózsa György utat. Van, aki nem ismeri a
Windows beépített játékát? Mert ezzel
érjük el a záró ügyességi helyét,
az ATI pályát. Itt "Kispinkert" somolyog, locsolja
a követ, hogy jól csússzon, illetve, hogy az ablakomon
be tud-e célozni a csõvel? A Hármashatárhegy
oldalában levadásztunk pár nyulat, zsiráfot,
hegyi kecskét vagy zergét, vagy micsodát. A szemes
autó képet forgatjuk egy darabig, a hetedik variációnál
eltaláljuk. Solymáron akkora a Falunap, hogy a sokadalomtól
nem találjuk az ÁE pontot, pedig háromszor végigmegyünk.
Többször nem mertünk, mert nagyon csúnyán
néztek ránk. A gyalogos kiszállásnál
Grünfelderék még ott vannak, késõbb eltûnnek
mellõlünk. A célban mesélik, hogy valóban
eltévedtek, a térkép-azonos pontot sem sikerült
megtalálniuk. Mi küzdünk a legújabb csodával,
az elforgatásnélküli-párosával összecsúsztatott-egyik
átlója mentén félbevágott-hogy melyik
azt te találd ki-analóg itinerrel. Kicsit nehéz, hát
újra kezdjük Zsámbék megtekintését
a szakadó esõben, sötétben. Az egyik sarkon két
fiú áll. Miután most nem pecsételnek, majd
éjszaka, gondoljuk, de este nem járunk arra. Viktor sokáig
élvezkedik az étlappal, míg megtalálja a feltét
nélküli tökfõzelék árát. Bõséges
és jó vacsorával várnak Zsámbékon,
a Tanítóképzõ konyháján. Már
indulunk az éjszakai Etapra, mikor érkeznek Zsókék,
Dakáék! Bekapcsoljuk a rádiót, a Danubiusról
átállunk Pinkert Laci adójára. Korrekt sugárzás.
Biatorbágyon az ATOMIC sítalpakat számoljuk, átszámoljuk,
mert nekünk 24, Grünfelderéknek 25. Gyorsan továbbállunk,
mert megjelennek a vérmes háziak, s újabb autók
érkeznek. A réteseket fogyasztjuk, s vitatkozunk, hogy hová
teszik Katalinkát elõször? Mély-, vagy sós
kútba? Bicskén a helyi rendõrautóból
segítenek: mutatják, hogy délután ott még
K betû volt. A fõtéren megtaláljuk a támogató
üzletét, ahol Gyuri "göndör hajú felesége"
ellenõrzi szemünket. Ezalatt Gyuri Sóskúton,
az emlékmû mellett alszik autójában, nem merjük
felébreszteni. Hajnali fél kettõkor Tamás próbálja
ébren tartani a társaságot. Így navigál:
"teljes kereszt bal, de olyan teljes, hogy ötágú;
integetõ pasi jobb kezébe le". Végül kettõ
elõtt be a célba, egy elég fárasztó
nap után.
Sebestyén György