Sebestyén Gyuri 20 éve a Georallye - Cityrallye versenyeken |
- Húsz éve?
- Valóban, 1978. október 21-én vettem részt
elõször Georallye-n. Mint pilóta Ahácz Lajos
navigátor utasításait követtem. Ugyanúgy,
mint a mai kezdõk, le-föl autóztunk egy csomó
utcában, és nagyon örültünk, ha találtunk
valamit.
- Miért pont Georallye-nak
hívjátok?
- A hetvenes években a Geodéziai Vállalatok rendeztek
ilyen versenyeket, amelyen várostérképek, itinerek
segítségével, tájékozódással
értek célba a versenyzõk. Innen jött a GEO elõszó,
melyet tiszteletbõl használunk azóta is. Az akkori
szocialista országokban évente tartottak versenyeket. Érdekes,
hogy a GEO ott is védjegye e versenyeknek. Mára két
ága lett ennek a sportnak. Az egyik a miénk: játékosabb,
ötletesebb, a pilótát több navigátor is
segítheti, de az utasok idõnként többet dolgoznak,
mint az elõl ülõk. Ez csapatmunkát igénylõ
verseny. A másikat Kisújszálláson játsszák,
ott csak ketten ülhetnek az autóba, nincsenek betûk,
feladatok, csak ÁE pontokat kell érinteni.
- Milyennek látod
a Georallye történetét?
- A történet elsõsorban Pécshez kötõdik.
Mindig volt valaki, aki hittel szervezte, irányította a sportágat.
Lelkes õrültnek is mondhatnám, mert nem kis munka korrektül
összeállítani egy verseny anyagát. Pakuts Tamás
kívánkozik az élre, õ a Pécsi Geodéziai
Vállalatnál szervezte a PGTV Kupákat, míg 1987-ben
a harkányi versenyével búcsúzott. Méhes
Zsolt 1978-tól a Baranyaterv Minikupákat jegyzi. 1985 õszén
megalakítottuk a Baranyaterv vállalatnál sportkörünket
és mi húszan nagyon jó társasággá
lettünk. Ez évben már rendezõ voltam a pécsi
versenyen, amit kis érdeklõdés mellett tartottunk.
Ezért keményen elkezdtem szervezni, és 1986-ban több
hónapos elõkészítés után 65 nevezõ
jött. Ez akkor óriási siker, egyben áttörés
volt, mert kilépett a vállalati keretekbõl, és
hívta, várta a fiatal srácokat. Logikailag nehezítettük
az itinereket, több feladatot tûztünk ki. Bedobtuk a fényképeket.
1987-tõl négy évig tartottak a szigetvári Zrínyi
Kupák, Pinczehelyi József irányításával.
Máig emlékezetesek a versenyei, ha valaki élményeket
mesél, egy-két epizód biztosan köztük lesz.
Ötödik meghívóját még elküldte,
de egyedül maradt és abbahagyta, nem lett több verseny.
1988-tól Barbakán Kupa néven rendeztünk versenyt
három éven keresztül a Pécsi Technikai Sport
Club támogatásával. 1989-ben kettéosztottuk
a mezõnyt: kezdõkre és haladókra, a vonalat
kettõ versenyzés után húztuk meg, de ötletünk
nem vált be. Sokáig az ábrákat és feladatokat
10 méter pontossággal határoztuk meg. Ezért
akinek ilyen eszköze volt, elõnyhöz jutott. Pl. ha valaki
eltévedt, újra kellett számolni az összes hátralévõ
feladat, ábra adatait. Egy utas szinte csak ezt korrigálta,
mert sokszor eltévedtünk. Ezért zsebszámolóból
magunk készítettünk számlálót.
1990-ben óriási show-t rendeztünk. Öt országból
érkeztek versenyzõk, lengyel, román, orosz, osztrák,
magyar zászlók lengtek a parkolóban, az itinert a
zászlók színei alapján kellett összerakni.
Itt alkalmaztuk elõször a feladatjelöléseket csillaggal.
Ezeken a versenyeken már itt voltak Daka Laciék, Reményiék,
a Hefter-Parajdi, Dobó-Sebõk párosok is. 1990-tõl
Adonyi János indítja csapatát, s õ azóta
is biztos pont Pécsett, ha autóversenyrõl hallunk.
Belépésével három versenyt rendeztünk
egy évben, így létrehoztuk a Baranya Kupát,
mely a mai versenysorozat elõhírnöke volt. 1991-ben
rajthoz áll a Bakonyi-Csizmadia páros is Trabanttal. Nagyon
megtetszhetett nekik a dolog, mert 1992 õszén már
megrendezték elsõ versenyüket Pesten. Nevük egybefonódott
a budapesti versenyekkel, ha kellett, öt játékot szerveztek
egy év alatt. Méltó tanítványok! Csak
sokáig tartson a lendületük! 1993-ban megszûnt a
Baranyaterv, kicsit kiöregedett a társaságunk. Nem versenyez
már Uzsoki Csaba (kottás itiner), Tímár Lajos
(szlalom pályarajzát másolni nem tudták, nemhogy
végigmenni), Méhes Zsolt (õ 92-ben az elsõ
pesti versenyt nyerve hagyta abba), (nem tudom, mit érez, mikor
pécsi Etap alatt fia becsönget hozzá: õ hogyan
menne végig?). Adonyival, Gyimesi Gáborral maradtunk meg
magnak, de azért minden évben megrendezzük versenyünket.
Gábor kemény Etapokat készít, elég csak
az "üvegház", "táblánál
jobbra-balra", "Rubik kocka" itinereire gondolni. Közben
változik a lebonyolítási rend. A péntek éjszaka-szombati
versenyrõl egész napos szombati verseny lesz. Míg
1986-ban 57 km volt egy verseny, mára 157 km lett. A péntek
délutáni nagy ügyességibõl 5-6 kisebb,
de tempós szlalom lett. Megváltoztattuk a menetlevelet, mert
a folyamatosan írt ÁE és feladatmegoldásokat
nem lehetett javítani. Szigorú versenyszabályzatot
készítettünk, mert versenyünket egyre többen
látogatják, s az élcsapat nagyon jó. 1997-tõl
fotocellás idõmérést végzünk az
ügyességiknél. 1998-ban újra két verseny
volt Pécsett: Bárdosi Szilárd-Czinege László
fiatalos lendülettel szervezett elõször, bekapcsolódva
az országos bajnokságba.
- Miért jó
ez a játék?
- Mert nincs két egyforma verseny. Minden alkalomra új
és új itinereket kell kitalálni, hogy nehezítsük
a feladatot, de ne vegyük el azok kedvét sem, akik elõször
jönnek versenyezni.
- Kit tartasz a legjobb
versenyzõnek?
- Ez nehéz. Minden évnek vannak új versenyzõi
és gyõztesei. Idõnként egy-egy perc, egy bója,
vagy akár egy rosszul leolvasott évszám dönt
csak. Ha mégis választani kellene, akkor a Vajda Zoltán-Gyimesi
Gábor párosra szavaznék. Õk 1985-1991 között
voltak az igazi sztárok.
- Eredményeid?
- Egy vitrin tele van emlékekkel, díjakkal. A nagyobbak már
nem is férnek be, feleségem virágokat tart bennük.
Eddig 47 versenyen vettem részt, hat pilótának diktáltam
az itinert, s hét navigátor volt a kísérõm.
Kilencszer voltam abszolút elsõ, tizenkétszer második,
s csak tízszer maradtam ki az elsõ hatból.
Pécs 1998. október 7.
Sebestyén György